Az alternatív
diagnosztika
Íriszdiagnosztika
Reflexdiagnosztika
Energodiagnosztika
A gyenge tudású orvos kikérdezi, megnézi,
megtapogatja és megszagolja a beteget.
A közepes tudású orvos megnézi és megtapogatja a beteget.
A nagy tudású orvosnak elég egyetlen pillantás.
Keleti bölcsesség
A hagyományos
orvostudományban a diagnosztika a betegség megállapítását jelenti. A
rendelőintézetben Önt szemrevételezik, kikérdezik, megtapogatják (elnézést:
tapintás útján megvizsgálják), meghallgatják (auszkultációt végeznek), megmérik
a vérnyomását, megnézik a térdreflexét. Attól függően, "hol fáj", Önt
röntgenre küldik, beutalják felülvizsgálatra, EKG-t, ultrahang-felvételt
készítenek, szükség esetén beutalják a szemészhez, nőgyógyászhoz, ortopédushoz
és más szakorvoshoz küldik, sőt diagnosztikai jellegű hasfali metszést, mágneses
rezonancia-vizsgálatot is végezhetnek, stb. A kivizsgálás végeredményeként az orvos
köteles konkrét diagnózist (kórképet) felállítani: szív-elégtelenség,
gyomorfekély, krónikus hasnyálmirigy-gyulladás és így tovább. És bárhogy is
szapuljuk az orvostudományt, az esetek túlnyomó többségében a diagnózisok
helytállóak.
A természetgyógyászatban viszont mindössze háromféle
diagnosztikai eljárás van: az írisz-, reflex- (a test erővonalainak, a fülkagyló,
talp, nyelv és tenyér pontjainak vizsgálata) és a bioenergetikai diagnosztika (az
aura, a csakrák és az egyes szervek vizsgálata). Emellett, természetesen jelen van a
szemrevételezés és a kikérdezés. Aki ért hozzá, kínai pulzusvizsgálatot,
diagnosztikai hipnózist, kinetikai tesztet, szaglással történő vizsgálatot és
egyéb vizsgálatokat is végez.
Azonban, először:
Kizárólag alternatív módszerekkel hiteles diagnózist felállítani
lehetetlen.
Tisztelt betegek! Ha a Voll-diagnoszta azt mondja Önöknek, hogy vírusok
vannak a májukban, az energetikus kezdődő méhrákot diagnosztizál, az
írisz-diagnoszta pedig követ "talál" az epehólyagjukban, maximum 30%-ban
higgyenek nekik, ellenőrzésképpen pedig menjenek el hagyományos kivizsgálásra.
Másodszor:
Az alternatív gyógykezeléshez konkrét diagnózis nem szükséges.
A természetgyógyász nem a koszorúér elmeszesedést, gyomorfekélyt vagy
krónikus hasnyálmirigy gyulladást gyógyítja, hanem azokra az eltorzult energetikai
folyamatokra hatnak, amelyek az adott betegséget kiváltották. Ezért a gyomorhuruta
reflexterapeuta megfogalmazása szerint "csi-túltengés a gyomor erővonalában és
elégtelenség a hármas hőképző tevékenységében". A bioenergetikus ugyanezt
így nevezi: "rés a manipura csakrában". Az írisz-diagnoszta pedig ezt vonja
le: "genetikai gyomor-gyengeség valószínű szövetkárosodással".
Ezek szerint az alternatív gyógyászatban nem is szükséges a
diagnosztika?
Ez már a természetgyógyász munkastílusától függ. A
javasasszonyoknál például az egész diagnosztika abból áll, hogy "mögszállotta
a gonosz"; a csoporttal dolgozó szuggesztológusnak gyakran fogalma sincs,
"kinek mije fáj"; a Fülöp-szigeti kuruzslók úgy "húzzák ki a
betegséget", hogy eközben azt a fáradságot sem veszik, hogy kiderítenék, mit is
"húznak ki" tulajdonképpen.
Más esetekben a diagnosztika csak magának a természetgyógyásznak
kell. A bioenergetikus például a tenyerével "vadászik" a kóros impulzusokra
és ezeket úgy semmisíti meg, hogy egy szót sem szól a betegnek arról, mire lelt. A
homeopata nem a diagnózis, hanem a beteg személyisége alapján válogatja össze a
készítményeket, s nem mondja meg a betegnek, mit is gondol annak személyiségéről
(még megsértené vele!).
A természetgyógyásznak azért kell feltétlenül áttérnie a
"diagnózisban való gondolkodásra", hogy
a) ne okozzon kárt a betegnek azzal, hogy elmulaszt valamit, ami
sürgős műtétet vagy gyógyszeres kezelést igényel;
b) ne "hármas hőképzőről" beszéljen, hanem érthető
nyelven kommunikáljon a beteggel.
A természetgyógyászatban a diagnosztika lényege, hogy megtudjuk
azt, ami már nem egészség, de még nem jelentkezik betegség formájában.
A probléma az emberiség orvostudományi ismereteinek korlátozott voltában
rejlik. A mindenki által ismert betlehemi kisded születése után, a második és
harmadik évezred fordulóján bárhogy is próbálják feltárni a fiziológusok a
virágpor és az immunrendszer közti konfliktust, ami az allergiás asztmát okozza; vagy
pedig a sztreptokokkusz és a szív, valamint az izületek közti konfliktust, mindezek a
vizsgálatok édeskeveset nyújtanak a gyakorló orvosnak. Az orvostudománynak a
jövőben is folytatnia kell a válaszok kutatását sok megoldatlan kérdésre. A
természetgyógyászatban viszont nem is annyira a betegség okainak meghatározása a
fontos (leggyakrabban ez nem is lehetséges), hanem inkább a beteg önszabályozó
képességének, lényegében öngyógyulásának a megállapítása.
Ha Ön megajándékozta az Úr az önszabályozás képességével,
akkor nincs szüksége természetgyógyászra. Az ilyen emberekről szokták mondani, hogy
"még sohasem volt táppénzen".
De ha mégis úgy érzi, segítségre van szüksége, ez azt jelenti,
hogy a szervezete egyedül nem képes megbirkózni a betegségekkel. És ez esetben a
természetgyógyásznál történő kezelés az Ön számára nem külső beavatkozás,
hanem saját önszabályozó folyamatainak katalizátora lesz.
Most viszont térjünk vissza a három alternatív diagnosztikai
eljáráshoz.
Íriszdiagnosztika
Az íriszdiagnosztika a szem szivárványhártyája
alapján állít fel diagnózist. Ez a hártya adja meg a szem színét. Habár a
pásztorok már évszázadokkal ezelőtt is a juhok, tehenek, lovak és más háziállatok
"szeméből" sejtették meg azok betegségeit, az
"embergyógyászatban" ezt a módszert viszonylag nem régóta, mindössze
néhány évtizede alkalmazzák.
Hogyan készül "szem alapján" a
diagnózis?
Az írisz, vagyis a szivárványhártya az emberi
szervezet legérzékenyebb része. Ezért az örökletes tényezők, belső szervi
megbetegedések, toxikus anyagok, stressz helyzetek különböző nyomokat, jeleket
hagynak rajta. A diagnoszta egy különleges műszerrel, a sztereómikroszkóppal e nyomok
vizsgálata alapján következtetni tud a szervezet állapotára.
A vizsgálat elve a következő. A szivárványhártya minden egyes
része valamilyen – eddig még egészen ki nem derített – módon kapcsolatban áll a
belső szervekkel. Hogy melyik rész melyik szervvel kapcsolatos, tisztán tapasztalati
úton határozták meg a különböző betegségben szenvedő páciensek vizsgálata
során. Ez idáig nincs egységes sémája annak, hogyan vetülnek ki a belső szervek a
szivárványhártyára. Azonban van ennek egy egyszerű változata, amelyet sikeresen
alkalmazok immáron több éve. Hogy elképzelése legyen róla, ezt ajánlom az olvasó
figyelmébe.
Ha a szivárványhártyán valamelyik szervünk zónájában lakunák
("gödröcskék"), pigment-foltok (sötétebb színű felületek) vagy más
jelek vannak, amelyek eltérnek a hártya többi részétől, akkor ebből azt a
következtetést vonjuk le, hogy az adott belső szervben valami nincs rendben. Lelkes
kutatók hatalmas statisztikai anyagon végzett számításokkal meghatározták, milyen
jeleknek felelnek meg a gyulladás, a fekély, a vérkeringési rendellenességek és mely
jelkombinációk utalnak leggyakrabban rák betegségekre.
Hogyan válasszuk meg az
íridológust?
Íriszdiagnosztikával boldog-boldogtalan
foglalkozik. Jó szakember azonban csak orvos lehet, méghozzá nem szemorvos, hanem
minél szélesebb profillal, annál jobb. És, természetesen, szükséges, hogy ez az
orvos szaktanfolyamot végezzen.
Azonban a legfontosabb, hogy az írisz-diagnosztának fejlett absztrakt
gondolkodása legyen. Miért? Mert a mikroszkóp lencséjében látható kép
értelmezése sokkal bonyolultabb feladat, mint például a kardiogramé.
Az írisz-diagnosztikai vizsgálat gyakran olyan, mint az állatorvosi
rendelés – a beteg ugyanis hallgat, akár a beteg ló. Vagy a partizán a vallatáson.
Ellentétben a lóval és a partizánnal a mi páciensünk még gúnyosan mosolyog is. Rá
van írva az arcára, mit gondol: "na, próbáld csak kitalálni, milyen betegségben
szenvedtem egész életemben". Ez azonban csak a kezdet. Az írisz-diagnosztikai
vizsgálat végén azonban gyakran meg vannak rökönyödve az emberek: "hogy tudta a
szememből megállapítani, hogy migrénem van, hogy három éve jobboldali
petefészek-gyulladásom volt, hogy édesanyám a szívével bajlódott?
Másrészt viszont, a betegségek távolról sem mindig hagynak nyomot
a szivárványhártyán. Az agyvérzésben megbénult ember "agyzónája" akár
olyan tiszta is lehet, mint egy kisgyermeké. A húsz éve dohányzó
"tüdőzónája" akár olyan folt nélküli is lehet, mit a római pápa
hírneve. Mindez arra int bennünket, hogy a írisz-diagnosztika eredményeivel óvatosan
kell bánnunk.
Mit
tud megállapítani az íriszdiagnosztika?
Jól kivehetőek a gerinc, gyomor, szív,
petefészek és prosztata megbetegedései, de rosszul látszik a cukorbetegség, asztma,
reuma, s ami a legfontosabb -- hisz ez az egyik fő kérdés, amit Ön fel kíván tenni
az írisz-diagnosztának -- írisz-diagnosztikával nem lehet
megállapítani a rosszindulatú daganatok meglétét vagy hiányát.
Mindazonáltal, mégiscsak javasolnám Önnek, ha többször nem is, de
legalább egyszer menjen el egy ilyen vizsgálatra. Rövid idő alatt, minden szokásos
és hosszadalmas procedúra nélkül mégiscsak hozzávetőleges képet kap arról, milyen
állapotban vannak belső szervei, az ideg- és immunrendszere. Az írisz-diagnosztikai
vizsgálattal néha olyan betegségeket is ki lehet mutatni, amelyek szokványos
módszerekkel nem észlelhetők, illetve tünetmentesen zajlanak le. Néha az is
megtudható, milyen kihatással vannak jelenlegi egészségi állapotára korábban
elszenvedett betegségei, genetikailag mire fogékony, azaz milyen betegségektől kell a
jövőben óvakodnia, illetve hogyan kerülheti el őket. Tehát jó módszer a
betegségek megelőzéséhez, az öngyógyito képesség fejlesztéséhez. Az
írisz-diagnosztika képes kimutatni, hatnak-e szervezetére a stresszhelyzetek, a toxikus
anyagok vagy a szedett gyógyszerek, egyáltalán szükséges-e gyógyszert szednie vagy
jobb, ha természetes módszerekhez fordul. Végül, ha érdekli, a szivárványhártya
segítségével körülbelül meghatározható, hogy meddig fog élni.
A vizsgálat után az írisz-diagnoszta általában rengeteg tanáccsal
látja el a beteget. Szükség esetén otthoni gyógymódot ír fel neki, vagy ha valami
gyanúsat talál, más szakorvoshoz utalja.
Mit fedethetünk fel, ha
a tükörbe nézünk?
Nem sokat. De valamit azért mégis. Ha Ön veszi a
fáradságot és a tükörben megvizsgálja a szemét, pláne, ha nagyítóval, akkor a
következőket tudhatja meg.
Ha világos a szeme színe, akkor nem eléggé védett
az éles napfény ellen. Ez egyik oka lehet az idegrendszer felfokozott állapotának --
ingerültség, álmatlanság, fáradtság. Jó, ha rászoktatja magát, hogy napfényes
időben sötét szemüveget visel.
Ha sötét a szeme színe, az előbbivel ellentétben,
kevés fény és napenergia jut az agyba. Ez különösen a rövid nappalok idején,
ősszel és télen érezteti hatását. Okozója lehet ez a fáradékonyságnak,
depressziónak, lassú anyagcserének is. Ön helyesen cselekszik, ha a novemberi locspocs
és a januári hó nélküli időszakban ginzeng gyökeret vagy más természetes
stimulálókat szed.
Ha a szeme színe több szín keveréke, akkor igen
valószínű, hogy szüleinek vagy közeli hozzátartozóinak szeme színe nem egyforma.
Ilyen esetben Ön a gének felét édesanyjától, másik felét édesapjától kapta.
Hogy melyik felét? Természetesen a jobbikat.
Ha a szivárványhártyája nagyon tömör,
Ön szerencsés ember -- ez a kiváló öröklési sajátságok, a fokozott szívósság,
erős immunitás jele. Betegségből, műtéti beavatkozás után nagy valószínűséggel
gyorsan és teljesen felépül. Nagy a valószínűsége, hogy 80-85, de lehet, hogy 90
évig is elél.
Ha a szivárványhártyája nem nagyon tömör, akkor
Ön picit kevésbé szerencsés. De csak egy picit. Öröklési sajátosságai viszonylag
jók, szívóssága esetenként változik, immunitása rendszerint megbízható. Viszont
nagyobb pszichikai és fizikai terheléseknél előfordulhatnak ideges kitörések,
túlzott ingerlékenység, fejfájás, szívtáji fájdalmak, az egyes szervekben
görcsök, depresszió. Betegségből való vagy operáció utáni felépüléskor
rászorul az orvosi segítségre. Amennyiben viszont kiegyensúlyozott az életvitele, ha
"nem hagyja cserben egészségét", akkor különösebb probléma nélkül
elélhet 75-80 évig.
Ha szivárványhártyája laza szerkezetű, a rostok
hasítottak és köztük sok a "lyuk", akkor Ön kevésbé szerencsés, mint
azok, akiknél tömör az állaga. Ez a gyenge immunitás, nem túl nagy szívósság
tünete. Még a jelentéktelenebb terhelések és stressz hatások is ideges
kitöréseket, pszichoszomatikus megbetegedéseket válthatnak ki. Ennek ellenére van
esélye arra, hogy eléri a 70-75 évet.
Ha szivárványhártyáján köröket vagy félköröket lát,
akkor Ön olyan érzékeny ember, aki negatív emóciókat, sérelmeket, feszültségeket
rejt magában. Tulajdonképpen ettől az állandó pszichés feszültségtől károsul az
ideg- és keringési rendszere, s különböző görcsökre hajlamos.
Ha a szivárványhártya szélén, legtöbbször annak felső részén fehér
színű ív látható, az annak biztos jele, hogy önnek érelmeszesedése van.
Ha a szivárványhártya valamely részén foltok vagy más, az
alaprajzolattól eltérő jelek vannak, akkor szíveskedjék megtekinteni fenti
ábránkat, mely a belső szervek szivárványhártyára történő kivetítését
mutatja, és próbálja megállapítani, "melyik szervben" vannak ezek a foltok.
Nincs kizárva, hogy az adott szervben "valami gubanc van". Feltevéseit a
reflexdiagnosztika segítségével tudja ellenőrizni.
Reflexdiagnosztika
A
reflexdiagnosztika nem a reflexek, hanem az erővonalak mentén haladó bioenergia-folyam
mérésével foglalkozik. E módszerrel – csakúgy, mint a többi alternatív
eljárással – diagnózist nem lehet készíteni. Az viszont feltételezhető a
segítségével, a szervezet mely részében helyezkedik el a konfliktus.
Az erővonalak alapján történő diagnosztika bonyolult és
speciális előtanulmányokat igényel. Ezért nem megyünk bele a részletekbe.
Mindössze azt jegyzem meg, (olykor drága) berendezés segítségével is, meg anélkül
is elvégezhető.
Az "Akupresszúra" című fejezetben már tetszett látni a
fülkagylónak ezt az ábráját. Azért kívánok újra emlékeztetni rá, mert a
segítségével az olvasó nemcsak a fülpontok masszázsát végezheti el, hanem
diagnosztizálhat is.
Hogyan? A következőképpen. Gyakoroljon nyomást sorban a megjelölt
pontokra ujjával, ceruzaheggyel vagy más eszközzel. Ha valamelyik szervünk fülpontja
fáj, az adott szervben valami nincs rendben. Hogy konkrétan mi, azt még a szakember sem
tudja pontosa. Tovább kell folytatni a "kutatást". Ha viszont nem fáj az
adott fülpont, az azt jelenti, hogy a vele kapcsolatban álló szerv "nyugodt".
Saját magunkon tükörben ezt nehezen tudjuk elvégezni, ezért rokonaink, ismerőseink
közül kérjünk meg valakit arra, nyomkodja meg sorjában fülpontjainkat. A lényeg,
hogy azonos erővel történjenek a nyomások.
Ugyanezen az elven történik a
talp-diagnosztika is, ahol szintén megvannak az egyes szervekkel kapcsolatban álló
zónák. A talpzónák fájdalmas volta ugyancsak a velük kapcsolatos szervek
rendellenességeiről tanúskodik.
Hiteles-e ez a diagnosztikai eljárás? A többi alternatív
módszerhez hasonlóan – nem nagyon. Az ily módon nyert információnak csak mintegy 50
%-ban lehet hinni. Tehát igen is, meg nem is.
Testünk elülső felületén is vannak ilyen diagnosztikai pontok.
Ellentétben fülünkkel és talpunkkal, ezek az energetikai erővonalakkal állnak
kapcsolatban. A törzs diagnosztikai pontjai alapján azonban Ön nem tudna
diagnosztizálni. Egyrészt, tapasztalat nélkül – még ha részletesen le is írnám,
hol találhatók – nehezen találná meg őket, másrészt, e pontok állapotát nem a
páciensnek, hanem a reflexológusnak kell ismernie ahhoz, hogy meghatározhassa, melyik
erővonalat kell tűvel aktivizálni, s melyiket tehermentesíteni.
Manapság Európa-szerte divatos az R. Voll-féle
elektroreflex-diagnosztika, mely tulajdonképpen a reflexológia és a homeopátia
egyesítéséből keletkezett. A műszerek segítségével a diagnoszta nem csupán a
szervezet egyes alrendszereinek energetikai rendellenességeit állapítja meg, hanem
meghatározza – de nem a betegség, hanem a beteg számára megfelelő -- gyógyszert
is. Ráadásul a vizsgálat során a gyógyszert nem szükséges bevenni, elegendő
kézben tartani a felhevített üvegkapszulát.
Hiteles-e a Voll-féle metódus? Bizonyára nem jobban, mint az összes
többi. Viszont hatékony, hisz nemcsak a gyógyszer, hanem a szuggesztió is kifejti
hatását. A fontos, hogy a gyógyszerek kipróbálása közben a páciens megfigyelheti,
elmozdul-e a műszer mutatója vagy sem. Látja, reagál-e az ő szervezete a különféle
készítményekre. Attól, hogy pontosan azt a gyógyszert kapja, amelytől szervezete
elmozdította a mutatót, meggyőződik a gyógyszer hatékonyságában, s ez rendkívüli
módon mobilizálja az önszabályozási folyamatokat.
Ez a módszer azonban csak avatott kézben működik jól. Az eredmény
nagyon függ az orvos személyiségétől, attól, hogyan tudja értelmezni a kapott
eredményeket, s hogy mennyire alapos. A vizsgálat minimum egy órát igényel, habár
sok "diagnoszta" enged a csábításnak és "belefér" 15 percbe is,
mondván: "hogy a többi betegnek ne kelljen sokat várnia".
Energodiagnosztika
A hhoz, hogy a
villanyszerelő megállapítsa egy vezeték jellemzőit, nem kell levennie a szigetelést.
Műszer segítségével a vezeték körül levő elektromágneses tér alapján is
elvégezhető. Az élőlények körül is van ilyen gyenge, aurának nevezett,
elektromágneses tér. Az aura rendellenességeinek észlelése alapján a bioenergetikus
következtetéseket von le a szervezet belső harmóniájának megbomlását illetően.
Hogyan
történik mindez?
Az energodiagnosztikának különböző módozatai
vannak. Van, aki a gyenge jeleket tenyerével észleli jobban, másoknak ehhez egy
fémkeret szükséges, ismét másoknak az is elegendő, ha csak rápillantanak a betegre.
Jómagam 12 éve foglalkozom bioenergetikával. A diagnosztizálást azonban nem tanultam
meg rögtön. Ez nem könnyű, mert olyan érzéseket kell "elkapni", amelyeket
általában nem észlel az ember.
Megpróbálom legalábbis körülbelül leírni, mit tesz Önnel a
bioenergetikus vizsgálat közben.
A biooperátor mindenek előtt "kikapcsolja magát" a
külvilágból – az ablak alatt elhaladó autók zajától, az ajtó mögül
beszűrődő beszélgetéstől, a szobán hallható óra ketyegésétől. Ehhez meg kell
tanulnia, hogy önmagát gyorsan félhipnotikus állapotba hozza. Megesik, a páciens ezt
gondolja a csukott szemmel mellette ülő diagnosztáról: "félig alszik szegény,
biztosan nagyon elfáradt".
Ha etikusan jár el, ezt követően a biooperátor magában felteszi a
kérdést: "Megengedi-e ez az ember, hogy diagnosztizáljam?" Értelmetlen volna
fennhangon feltenni ezt a kérdést, hiszen ha Ön eljött a rendelésre, természetesen
igennel felelne rá. Valójában azonban Ön önkéntelenül bezárkózik energetikai
csigaházába és senkit sem akar oda beengedni.
Amennyiben a magában feltett kérdés után a bioenergetikus nem érez
ellenállást a páciens részéről, maghatározza aurájának határvanalait és
összetevőit – a mentális, asztrális, éter-testeket, megállapítja , szimmetrikus-e
az aura vagy sem, vannak-e benne "gödrök" vagy felesleges
"kidudorodások".
Ezután tér át a csakrákra és megállapítja, közülük melyikben
több, melyikben kevesebb az energia a kelleténél.
Ekkor következik az utolsó szakasz, a belső szervek vizsgálata. A
biooperátor lassan végigviszi tenyerét a páciens teste fölött, attól néhány
centiméternyire, s figyeli, a hőmérsékletet. Ahol kissé magasabb, ott valami
gyulladásban van, ahol pedig hűvösebbet érez a tenyerével, ott hegesedés, sőt
daganat is lehetséges. Ha a képzeletbeli gerincoszlop, amelynek mentén a biooperátor
tenyere halad, mintegy karcolja az ujjait, ez annak elmeszesedését jelenti. Más
betegség esetén a bioenergetikusnak "hangyázik" a tenyere, érzi a test
vonzását, illetve taszítását. Mindezt mintegy valószínűtlenül, intuitíve
észleli a biooperátor. A hideg és meleg-érzet tulajdonképp nem a tenyér
hőreceptorainak érzése, hanem az intuitív központ, az adzsna csakra, vagyis a
"harmadik szem" reakciója.
Az energodiagnosztika az általában nem észlelhető érzések
érzékfeletti befogadása.
És mit érez ezalatt Ön?
Valószínűleg semmit. A biooperátorok egy része fémkerettel a
kezében szokta végezni a vizsgálatot. Mire kell a fémkeret? Könnyebb vele a
vizsgálat. Miközben Ön azt látja, hogy a biooperátor hol elölről, hol hátulról
közelíti Ön felé a fémkeretet, nem hallhatja, amint kérdéseket tesz fel magában,
melyekre a kerete igennel vagy nemmel válaszol. "Van-e májkárosodás?" –
mire a keret elfordul – "Van". "Gyulladás?" – a keret nem fordul
el, tehát nem gyulladás. "Tudok-e segíteni ezen az emberen?" – a keret el
fordul, tehát igen. Ha nem fordul el a keret, az erkölcsös bioenergetikus másik
természetgyógyászhoz utalja a beteget. Az etikátlanul viselkedő szakember viszont nem
szól semmit, hanem mégiscsak "megpróbálja" tovább kezelni.
Az energodiagnosztika sajátos típusát alkotja a
"tisztánlátás". A "tisztánlátó" bioenergetikusnak nincs
szüksége fémkeretre, sőt diagnosztikai eljárásra sem. Ő "anélkül is
lát" mindent. A kedves olvasó talán látta a televízióban, hogyan diagnosztizál
a XX. század egyik legfenomenálisabb jósnője, a bolgár Vanga. Vaksága miatt a
helyiségbe belépő személynek csak a problémáiról, betegségeiről, életének
korábbi eseményeiről, s arról beszélt, ami valószínűleg a jövőben fog történni
a vizsgált személlyel.
Igaz mindez vagy csak kitalálás? Bűvészmutatvány vagy más
ördögi trükk? Sem ez, sem az, hanem – talentum. Az ilyen képességekkel való
rendelkezés Isten különleges adománya. A természetgyógyászok közül sokan
rendelkeznek-e ezzel a tehetséggel? Nem, nem sokan.
A "tisztánlátó" műszó természetesen nem túl
szerencsés. Nem fejezi ki a folyamat lényegét, mert mint ahogy már kiderítettük, az
extraszenzuális ember, először is, nem "lát", hanem érez, másodszor,
érzései távolról sem "tiszták". Ellenkezőleg, homályosak. A vizsgált
személytől érkező rezgésekből azonban intuitíve pont a legjellemzőbbeket
választja ki, amelyekkel célba talál. Erre nincs jobb kifejezés, tehát aligha lenne
jó a nehézkes "intuitív érzékelést" használni. Mert ez esetben a
"tisztánlátó" jósnőt "intuitíve érzékelő"
természetgyógyásznak neveznék, ami ugyan sokkal pontosabb, de a betegek szemében
lerombolná mágikus jellegét, nimbuszát. Végülis, ugyebár, valamennyien intuitíve
érzékelünk.
Mennyire hiteles az
energodiagnosztika?
Legnagyobb sajnálatunkra, az esetek többségében
semennyire. Az egyes biooperátoroknál eltérő érzékelések realizálódnak, s ezeket
mindegyik a maga módján értelmezi. Összességében a bioenergetikusok diagnosztikai
következtetéseire oda lehet és oda is kell figyelni, de ezeket semmi esetre sem szabad
teljesen komolyan venni. Mindezt az alábbi megfigyelés is alátámasztja.
1997-ben Magyarországon megjelent a törvény, mely kötelezi a
természetgyógyászokat a megfelelő engedély beszerzésére. Korábban semmiféle
engedélyre sem volt szükség. A vizsga előtt bennünket, mintegy húsz praktizáló
bioenergetikust kétnapos előkészítő szemináriumra hívtak be. Egyebek közt részt
kellett vennünk egy előzetes diagnosztizáló vizsgán. Egyikünket kijelölték
"kísérleti nyúlnak", míg a többieknek meg kellett őt vizsgálniuk és egy
papírra le kellett írniuk a diagnózist.
Mit sikerült megállapítanunk? Az ég adta világon mindent. Amikor
összeszedték a papírjainkat, kiderült, hogy a vizsgált "páciensről"
mintegy ötvenféle kórkép született, melyek túlnyomó többsége soha nem létezett
az illetőnél, és valószínűleg nem is fog. Ismétlem, csoportunk nem kezdő, hanem
praktizáló természetgyógyászokból állott.
Pár nappal később azonban a vizsgán már más volt a szituáció. A
vizsgáztatók, akik között szkeptikus orvosok is voltak, a vizsgára beidézték
betegeiket is, hogy megteszteljék diagnosztikai képességeinket. Így persze pontosan
tudták, miben szenvednek betegeik. Mi viszont nem tudtuk. Kérdéseket nem lehetett
feltenni. Ennek ellenére, többségünk "ötösre kitalálta", kinek mi a
betegsége és megkapta az áhított működési engedélyt.
Hogyhogy így történt? Hogy történhetett, hogy ugyanazok a
természetgyógyászok egyszer felsültek, másszor pedig nagyszerű eredményt
produkáltak?
A bioenergetika – akárcsak az élsport – olyan tevékenység,
amely az emberi lehetőségek határán mozog. Ha rossz formában van az ember, rossz
eredményeket hoz. Ha viszont jó kondícióra tesz szert (mint csoportunk a
próbavizsgát követő rendes vizsgán), fényes sikert ér el.
Mire is hoztam fel ezt a példát? Arra, hogy még a jó bioenergetikus
is – mint bármely ember – csak ritkán van "csúcsformában". Dolgozni
viszont minden nap kell. Még ha a bioenergetikus egy halomnyi diagnózist hord is össze
magának, akkor se essen pánikba. Valószínűleg csak enyhén túloz az illető.
Különben is, honnan veszi Ön, hogy pont egy jó
természetgyógyászt keresett fel? Netán sugárzik róla a tekintély? Ó, értünk mi
ahhoz. Vagy nagy a pacientúrája? Ügyes fickó, jó reklámszervező. Esetleg
lenyűgöző gyógyászati eredményei vannak? Akkor tényleg pompás fickó. Ha másokon
tudott segíteni, akkor Önnek is fog.
|