Az íriszdiagnosztika a szem szivárványhártyája alapján állít fel diagnózist. Ez a hártya adja meg a szem színét. Habár a pásztorok már évszázadokkal ezelőtt is a juhok, tehenek, lovak és más háziállatok "szeméből" sejtették meg azok betegségeit, az "embergyógyászatban" ezt a módszert viszonylag nem régóta, mindössze néhány évtizede alkalmazzák.

    Az írisz, vagyis a szivárványhártya az emberi szervezet legérzékenyebb része. Ezért az örökletes tényezők, belső szervi megbetegedések, toxikus anyagok, stressz helyzetek különböző nyomokat, jeleket hagynak rajta. A diagnoszta egy különleges műszerrel, a sztereómikroszkóppal e nyomok vizsgálata alapján következtetni tud a szervezet állapotára.
    A vizsgálat elve a következő. A szivárványhártya minden egyes része valamilyen – eddig még egészen ki nem derített – módon kapcsolatban áll a belső szervekkel. Hogy melyik rész melyik szervvel kapcsolatos, tisztán tapasztalati úton határozták meg a különböző betegségben szenvedő páciensek vizsgálata során. Ez idáig nincs egységes sémája annak, hogyan vetülnek ki a belső szervek a szivárványhártyára. Azonban van ennek egy egyszerű változata, amelyet sikeresen alkalmazok immáron több éve. Hogy elképzelése legyen róla, ezt ajánlom az olvasó figyelmébe.
    Ha a szivárványhártyán valamelyik szervünk zónájában lakunák ("gödröcskék"), pigment-foltok (sötétebb színű felületek) vagy más jelek vannak, amelyek eltérnek a hártya többi részétől, akkor ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy az adott belső szervben valami nincs rendben. Lelkes kutatók hatalmas statisztikai anyagon végzett számításokkal meghatározták, milyen jeleknek felelnek meg a gyulladás, a fekély, a vérkeringési rendellenességek és mely jelkombinációk utalnak leggyakrabban rák betegségekre.

        Hogyan válasszuk meg az íridológust?

    Íriszdiagnosztikával boldog-boldogtalan foglalkozik. Jó szakember azonban csak orvos lehet, méghozzá nem szemorvos, hanem minél szélesebb profillal, annál jobb. És, természetesen, szükséges, hogy ez az orvos szaktanfolyamot végezzen.
    Azonban a legfontosabb, hogy az írisz-diagnosztának fejlett absztrakt gondolkodása legyen. Miért? Mert a mikroszkóp lencséjében látható kép értelmezése sokkal bonyolultabb feladat, mint például a kardiogramé.
    Az írisz-diagnosztikai vizsgálat gyakran olyan, mint az állatorvosi rendelés – a beteg ugyanis hallgat, akár a beteg ló. Vagy a partizán a vallatáson. Ellentétben a lóval és a partizánnal a mi páciensünk még gúnyosan mosolyog is. Rá van írva az arcára, mit gondol: "na, próbáld csak kitalálni, milyen betegségben szenvedtem egész életemben". Ez azonban csak a kezdet. Az írisz-diagnosztikai vizsgálat végén azonban gyakran meg vannak rökönyödve az emberek: "hogy tudta a szememből megállapítani, hogy migrénem van, hogy három éve jobboldali petefészek-gyulladásom volt, hogy édesanyám a szívével bajlódott?
    Másrészt viszont, a betegségek távolról sem mindig hagynak nyomot a szivárványhártyán. Az agyvérzésben megbénult ember "agyzónája" akár olyan tiszta is lehet, mint egy kisgyermeké. A húsz éve dohányzó "tüdőzónája" akár olyan folt nélküli is lehet, mit a római pápa hírneve. Mindez arra int bennünket, hogy a írisz-diagnosztika eredményeivel óvatosan kell bánnunk.

    Jól kivehetőek a gerinc, gyomor, szív, petefészek és prosztata megbetegedései, de rosszul látszik a cukorbetegség, asztma, reuma, s ami a legfontosabb -- hisz ez az egyik fő kérdés, amit Ön fel kíván tenni az írisz-diagnosztának -- írisz-diagnosztikával nem lehet megállapítani a rosszindulatú daganatok meglétét vagy hiányát.
    Mindazonáltal, mégiscsak javasolnám Önnek, ha többször nem is, de legalább egyszer menjen el egy ilyen vizsgálatra. Rövid idő alatt, minden szokásos és hosszadalmas procedúra nélkül mégiscsak hozzávetőleges képet kap arról, milyen állapotban vannak belső szervei, az ideg- és immunrendszere. Az írisz-diagnosztikai vizsgálattal néha olyan betegségeket is ki lehet mutatni, amelyek szokványos módszerekkel nem észlelhetők, illetve tünetmentesen zajlanak le. Néha az is megtudható, milyen kihatással vannak jelenlegi egészségi állapotára korábban elszenvedett betegségei, genetikailag mire fogékony, azaz milyen betegségektől kell a jövőben óvakodnia, illetve hogyan kerülheti el őket. Tehát jó módszer a betegségek megelőzéséhez, az öngyógyito képesség fejlesztéséhez. Az írisz-diagnosztika képes kimutatni, hatnak-e szervezetére a stresszhelyzetek, a toxikus anyagok vagy a szedett gyógyszerek, egyáltalán szükséges-e gyógyszert szednie vagy jobb, ha természetes módszerekhez fordul. Végül, ha érdekli, a szivárványhártya segítségével körülbelül meghatározható, hogy meddig fog élni.
    A vizsgálat után az írisz-diagnoszta általában rengeteg tanáccsal látja el a beteget. Szükség esetén otthoni gyógymódot ír fel neki, vagy ha valami gyanúsat talál, más szakorvoshoz utalja.

    Nem sokat. De valamit azért mégis. Ha Ön veszi a fáradságot és a tükörben megvizsgálja a szemét, pláne, ha nagyítóval, akkor a következőket tudhatja meg.
    Ha világos a szeme színe, akkor nem eléggé védett az éles napfény ellen. Ez egyik oka lehet az idegrendszer felfokozott állapotának -- ingerültség, álmatlanság, fáradtság. Jó, ha rászoktatja magát, hogy napfényes időben sötét szemüveget visel.
    Ha sötét a szeme színe, az előbbivel ellentétben, kevés fény és napenergia jut az agyba. Ez különösen a rövid nappalok idején, ősszel és télen érezteti hatását. Okozója lehet ez a fáradékonyságnak, depressziónak, lassú anyagcserének is. Ön helyesen cselekszik, ha a novemberi locspocs és a januári hó nélküli időszakban ginzeng gyökeret vagy más természetes stimulálókat szed.
    Ha a szeme színe több szín keveréke, akkor igen valószínű, hogy szüleinek vagy közeli hozzátartozóinak szeme színe nem egyforma. Ilyen esetben Ön a gének felét édesanyjától, másik felét édesapjától kapta. Hogy melyik felét? Természetesen a jobbikat.
    Ha a szivárványhártyája nagyon tömör, Ön szerencsés ember -- ez a kiváló öröklési sajátságok, a fokozott szívósság, erős immunitás jele. Betegségből, műtéti beavatkozás után nagy valószínűséggel gyorsan és teljesen felépül. Nagy a valószínűsége, hogy 80-85, de lehet, hogy 90 évig is elél.
    Ha a szivárványhártyája nem nagyon tömör, akkor Ön picit kevésbé szerencsés. De csak egy picit. Öröklési sajátosságai viszonylag jók, szívóssága esetenként változik, immunitása rendszerint megbízható. Viszont nagyobb pszichikai és fizikai terheléseknél előfordulhatnak ideges kitörések, túlzott ingerlékenység, fejfájás, szívtáji fájdalmak, az egyes szervekben görcsök, depresszió. Betegségből való vagy operáció utáni felépüléskor rászorul az orvosi segítségre. Amennyiben viszont kiegyensúlyozott az életvitele, ha "nem hagyja cserben egészségét", akkor különösebb probléma nélkül elélhet 75-80 évig.
    Ha szivárványhártyája laza szerkezetű, a rostok hasítottak és köztük sok a "lyuk", akkor Ön kevésbé szerencsés, mint azok, akiknél tömör az állaga. Ez a gyenge immunitás, nem túl nagy szívósság tünete. Még a jelentéktelenebb terhelések és stressz hatások is ideges kitöréseket, pszichoszomatikus megbetegedéseket válthatnak ki. Ennek ellenére van esélye arra, hogy eléri a 70-75 évet.
    Ha szivárványhártyáján köröket vagy félköröket lát, akkor Ön olyan érzékeny ember, aki negatív emóciókat, sérelmeket, feszültségeket rejt magában. Tulajdonképpen ettől az állandó pszichés feszültségtől károsul az ideg- és keringési rendszere, s különböző görcsökre hajlamos.
    Ha a szivárványhártya szélén, legtöbbször annak felső részén fehér színű ív látható, az annak biztos jele, hogy önnek érelmeszesedése van.
    Ha a szivárványhártya valamely részén foltok vagy más, az alaprajzolattól eltérő jelek vannak, akkor szíveskedjék megtekinteni fenti ábránkat, mely a belső szervek szivárványhártyára történő kivetítését mutatja, és próbálja megállapítani, "melyik szervben" vannak ezek a foltok. Nincs kizárva, hogy az adott szervben "valami gubanc van". Feltevéseit a reflexdiagnosztika segítségével tudja ellenőrizni.

       Hogyan történik mindez?

    Az energodiagnosztikának különböző módozatai vannak. Van, aki a gyenge jeleket tenyerével észleli jobban, másoknak ehhez egy fémkeret szükséges, ismét másoknak az is elegendő, ha csak rápillantanak a betegre. Jómagam 12 éve foglalkozom bioenergetikával. A diagnosztizálást azonban nem tanultam meg rögtön. Ez nem könnyű, mert olyan érzéseket kell "elkapni", amelyeket általában nem észlel az ember.
    Megpróbálom legalábbis körülbelül leírni, mit tesz Önnel a bioenergetikus vizsgálat közben.
    A biooperátor mindenek előtt "kikapcsolja magát" a külvilágból – az ablak alatt elhaladó autók zajától, az ajtó mögül beszűrődő beszélgetéstől, a szobán hallható óra ketyegésétől. Ehhez meg kell tanulnia, hogy önmagát gyorsan félhipnotikus állapotba hozza. Megesik, a páciens ezt gondolja a csukott szemmel mellette ülő diagnosztáról: "félig alszik szegény, biztosan nagyon elfáradt".
    Ha etikusan jár el, ezt követően a biooperátor magában felteszi a kérdést: "Megengedi-e ez az ember, hogy diagnosztizáljam?" Értelmetlen volna fennhangon feltenni ezt a kérdést, hiszen ha Ön eljött a rendelésre, természetesen igennel felelne rá. Valójában azonban Ön önkéntelenül bezárkózik energetikai csigaházába és senkit sem akar oda beengedni.
    Amennyiben a magában feltett kérdés után a bioenergetikus nem érez ellenállást a páciens részéről, maghatározza aurájának határvanalait és összetevőit – a mentális, asztrális, éter-testeket, megállapítja , szimmetrikus-e az aura vagy sem, vannak-e benne "gödrök" vagy felesleges "kidudorodások".
    Ezután tér át a csakrákra és megállapítja, közülük melyikben több, melyikben kevesebb az energia a kelleténél.
    Ekkor következik az utolsó szakasz, a belső szervek vizsgálata. A biooperátor lassan végigviszi tenyerét a páciens teste fölött, attól néhány centiméternyire, s figyeli, a hőmérsékletet. Ahol kissé magasabb, ott valami gyulladásban van, ahol pedig hűvösebbet érez a tenyerével, ott hegesedés, sőt daganat is lehetséges. Ha a képzeletbeli gerincoszlop, amelynek mentén a biooperátor tenyere halad, mintegy karcolja az ujjait, ez annak elmeszesedését jelenti. Más betegség esetén a bioenergetikusnak "hangyázik" a tenyere, érzi a test vonzását, illetve taszítását. Mindezt mintegy valószínűtlenül, intuitíve észleli a biooperátor. A hideg és meleg-érzet tulajdonképp nem a tenyér hőreceptorainak érzése, hanem az intuitív központ, az adzsna csakra, vagyis a "harmadik szem" reakciója.
   Az energodiagnosztika az általában nem észlelhető érzések érzékfeletti befogadása.
    És mit érez ezalatt Ön?
    Valószínűleg semmit. A biooperátorok egy része fémkerettel a kezében szokta végezni a vizsgálatot. Mire kell a fémkeret? Könnyebb vele a vizsgálat. Miközben Ön azt látja, hogy a biooperátor hol elölről, hol hátulról közelíti Ön felé a fémkeretet, nem hallhatja, amint kérdéseket tesz fel magában, melyekre a kerete igennel vagy nemmel válaszol. "Van-e májkárosodás?" – mire a keret elfordul – "Van". "Gyulladás?" – a keret nem fordul el, tehát nem gyulladás. "Tudok-e segíteni ezen az emberen?" – a keret el fordul, tehát igen. Ha nem fordul el a keret, az erkölcsös bioenergetikus másik természetgyógyászhoz utalja a beteget. Az etikátlanul viselkedő szakember viszont nem szól semmit, hanem mégiscsak "megpróbálja" tovább kezelni.
    Az energodiagnosztika sajátos típusát alkotja a "tisztánlátás". A "tisztánlátó" bioenergetikusnak nincs szüksége fémkeretre, sőt diagnosztikai eljárásra sem. Ő "anélkül is lát" mindent. A kedves olvasó talán látta a televízióban, hogyan diagnosztizál a XX. század egyik legfenomenálisabb jósnője, a bolgár Vanga. Vaksága miatt a helyiségbe belépő személynek csak a problémáiról, betegségeiről, életének korábbi eseményeiről, s arról beszélt, ami valószínűleg a jövőben fog történni a vizsgált személlyel.
    Igaz mindez vagy csak kitalálás? Bűvészmutatvány vagy más ördögi trükk? Sem ez, sem az, hanem – talentum. Az ilyen képességekkel való rendelkezés Isten különleges adománya. A természetgyógyászok közül sokan rendelkeznek-e ezzel a tehetséggel? Nem, nem sokan.
    A "tisztánlátó" műszó természetesen nem túl szerencsés. Nem fejezi ki a folyamat lényegét, mert mint ahogy már kiderítettük, az extraszenzuális ember, először is, nem "lát", hanem érez, másodszor, érzései távolról sem "tiszták". Ellenkezőleg, homályosak. A vizsgált személytől érkező rezgésekből azonban intuitíve pont a legjellemzőbbeket választja ki, amelyekkel célba talál. Erre nincs jobb kifejezés, tehát aligha lenne jó a nehézkes "intuitív érzékelést" használni. Mert ez esetben a "tisztánlátó" jósnőt "intuitíve érzékelő" természetgyógyásznak neveznék, ami ugyan sokkal pontosabb, de a betegek szemében lerombolná mágikus jellegét, nimbuszát. Végülis, ugyebár, valamennyien intuitíve érzékelünk.

        Mennyire hiteles az energodiagnosztika?

    Legnagyobb sajnálatunkra, az esetek többségében semennyire. Az egyes biooperátoroknál eltérő érzékelések realizálódnak, s ezeket mindegyik a maga módján értelmezi. Összességében a bioenergetikusok diagnosztikai következtetéseire oda lehet és oda is kell figyelni, de ezeket semmi esetre sem szabad teljesen komolyan venni. Mindezt az alábbi megfigyelés is alátámasztja.
    1997-ben Magyarországon megjelent a törvény, mely kötelezi a természetgyógyászokat a megfelelő engedély beszerzésére. Korábban semmiféle engedélyre sem volt szükség. A vizsga előtt bennünket, mintegy húsz praktizáló bioenergetikust kétnapos előkészítő szemináriumra hívtak be. Egyebek közt részt kellett vennünk egy előzetes diagnosztizáló vizsgán. Egyikünket kijelölték "kísérleti nyúlnak", míg a többieknek meg kellett őt vizsgálniuk és egy papírra le kellett írniuk a diagnózist.
    Mit sikerült megállapítanunk? Az ég adta világon mindent. Amikor összeszedték a papírjainkat, kiderült, hogy a vizsgált "páciensről" mintegy ötvenféle kórkép született, melyek túlnyomó többsége soha nem létezett az illetőnél, és valószínűleg nem is fog. Ismétlem, csoportunk nem kezdő, hanem praktizáló természetgyógyászokból állott.
    Pár nappal később azonban a vizsgán már más volt a szituáció. A vizsgáztatók, akik között szkeptikus orvosok is voltak, a vizsgára beidézték betegeiket is, hogy megteszteljék diagnosztikai képességeinket. Így persze pontosan tudták, miben szenvednek betegeik. Mi viszont nem tudtuk. Kérdéseket nem lehetett feltenni. Ennek ellenére, többségünk "ötösre kitalálta", kinek mi a betegsége és megkapta az áhított működési engedélyt.
    Hogyhogy így történt? Hogy történhetett, hogy ugyanazok a természetgyógyászok egyszer felsültek, másszor pedig nagyszerű eredményt produkáltak?
    A bioenergetika – akárcsak az élsport – olyan tevékenység, amely az emberi lehetőségek határán mozog. Ha rossz formában van az ember, rossz eredményeket hoz. Ha viszont jó kondícióra tesz szert (mint csoportunk a próbavizsgát követő rendes vizsgán), fényes sikert ér el.
    Mire is hoztam fel ezt a példát? Arra, hogy még a jó bioenergetikus is – mint bármely ember – csak ritkán van "csúcsformában". Dolgozni viszont minden nap kell. Még ha a bioenergetikus egy halomnyi diagnózist hord is össze magának, akkor se essen pánikba. Valószínűleg csak enyhén túloz az illető.
    Különben is, honnan veszi Ön, hogy pont egy jó természetgyógyászt keresett fel? Netán sugárzik róla a tekintély? Ó, értünk mi ahhoz. Vagy nagy a pacientúrája? Ügyes fickó, jó reklámszervező. Esetleg lenyűgöző gyógyászati eredményei vannak? Akkor tényleg pompás fickó. Ha másokon tudott segíteni, akkor Önnek is fog.