A bioenergetikusnal

Az ortodox orvostudomány a természetgyógyászat bioenergetikai ágát nézi le a legjobban. Miért? Mert a materialista gondolkodású orvos számára ez a legkevésbé érthető. Azonban a "nem érthető" nem jelenti azt, hogy nem is hatásos.

Amit a bioenergetikus nem mond el a páciensnek

    – A bioenergia olyan játék, amelynek a következő az alapvető szabálya: én azt játszom, hogy bioenergetikus vagyok, maga pedig azt játssza, hogy gyógykezelik. Ez esetben mindketten levetkőzzük magunkról a komolyságot és így minden sikerülni fog. Csak akkor nem fog sikerülni, ha nem vagyok önnel energetikai kontaktusban vagy pedig, ha nem tartom be az energia-felvétel és továbbadás szabályait. A legfontosabb, hogy kifinomult kategóriákban gondolkodjunk. Ez alapvető. A ráhatás technikája önmagában nem bonyolult. Ahogy a karomat mozgatom kezelés közben, az olyan, mint ahogy a karmester integet a szimfonikus zenekar előtt állva. Nem az a fontos, hogyan integet a karmester, hanem az, hogyan érti a zenét és hogyan fogják ezt fel a zenészek.
    Tehát kezdjük. Ezen a héten a Hold növekszik. Jó időpont a kezelések megkezdéséhez, hiszen ahogy növekszik Holdunk energiája, úgy növekszik a miénk is. Az utolsó kezeléseket pedig a fogyó Holdnál végezzük.
    Most pedig, hogy felfoghassam az ön energetikai jelzéseit, befogadó helyzetbe hozom magamat, különleges transzba merülök. A mi szaknyelvünkön szólva "bemegyek a saját asztrálomba".


    A természetgyógyász becsukta a szemét és egy percig némán ült. Ha most lennénk olyan arcátlanok, és megkérdeznénk tőle, mire gondol ezalatt, azt mondaná:

    – Kérdéseket tettem fel. Lehet-e önt gyógykezelni? Megtehetem-e én? Lehet-e itt és most?
    A páciens aurájába óvatosan kell bemenni és ugyanúgy kell kijönni.
    Mindkét alkalommal ki kell nyitni az ajtót, majd be is kell csukni.
    Miután intuitíve megkaptam kérdéseimre az igenlő választ, hozzáfogok a következő szakaszhoz: aurájában egyenletesen elosztom az energiát.
    Ekkor részben eloszlanak benne a rések és a lyukak.

A természetgyógyász keze fel és le kezdett mozogni.

   – Ekkor érzem az auráját – folytatja a mester – elképzelem, miként veszi fel a szükséges alakot és méretet.
    – És mit kell e pillanatban éreznem nekem? – vetheti fel ön a kérdést.
    – Semmit, – válaszolja a természetgyógyász. Ön nem az én kategóriáimban gondolkodik, a leghalványabb elképzelése sem lehet arról, mi az aura, és nem köteles azt érezni, minek az érzésére vagyok képes – a finom energiák mozgásának megtapasztalására. Ha viszont magában is megvan a szuperérzékenység tehetsége, akkor mégiscsak érezheti azt a leheletnyi meleget és hideget, mely olyan, mint a szellő simogatása vagy a hangyák vonulása a bőrünkön.
    Menjünk tovább. Most kapcsolatot teremtek magával biomezőink infravörös spektrumában.

A természetgyógyász a tenyerét az ön homlokától egy centiméternyire tartja.

Az infravörös spektrum nem más, mint a test szokásos melege. Mindaddig nem lesz köztünk gyógyító kontaktus, amíg meg nem érzi a tenyeremből áradó meleget. Nem érzi még? Nem baj, még várunk egy kicsit. A betegek többsége elég gyorsan érezni kezdi a kezem melegét. Ha mégsem, akkor másként folytatom, hogy megtaláljam az aurájához vezető járatot. Például a biomező mágneses spektrumában úgy, hogy egymással szemben elhelyezett tenyereimmel érzékelem a kölcsönös vonzást vagy taszítást. Ha ez sem működik, akkor minden mást meg lehet próbálni, csak a bioenergiát nem. Ha nincs meg a kontaktus, az azt jelenti, hogy ön nem engedi meg, hogy beavatkozzam a bioenergiájába. Így aztán minden további próbálkozásom hasztalan volna. Nos, érzi már? Remek. A kontaktust magának is érzékelnie kell, nemcsak nekem. Ha ez megvan, akkor ön is érzi, hogy minden rendben van. Látja, most becsukta a szemét anélkül, hogy sugalmaztam volna. Észre sem vette és könnyű transzba merült. Nem feltétlenül kell becsukni a szemünket. A transz anélkül is bekövetkezhet. De az is lehet, hogy nem következik be. Nem lényeges. Végülis ön nem hipnotikus szeánszon van.
Hogy mit csinálok ezután, az teljesen improvizáció kérdése. Egy merőben sajátos állapotban vagyok, amikor nem létezik sem az idő, sem a tér, semmi, ami elvonhatna a Kozmosszal és önnel való kontaktusomtól. Valószínűleg az történik velem, ami a vászon előtt álló alkotó festőművésszel történik. A festékek intuitíve keverednek és kerülnek fel a vászonra. Az intuíció a hatodik érzékünk. Neki köszönhetően történik a gyógyítás és az alkotás folyamata. A bioenergetikai gyógyítás nem mesterség, hanem művészet. Azt, hogy mi megy végbe velem kezelés közben, nem lehet sem megmagyarázni, sem leírni. Ugyanúgy, mint ahogy azt sem lehet leírni, mi történik a zongoraművésszel, amikor Chopin nocturne-jét játssza. De a bioenergetikai szeánsz nem klasszikus zene, hanem jazz. Ezt nem lehet kétszer egymás után egyformán eljátszani. Még ugyanannál a páciensnél sem.

Ha kinyitná a szemét, azt látná, hogy mindkét kezem valamivel a teste fölött lebeg – hol közeledik hozzá, hol meg távolodik tőle.

    – Ilyenkor egyszerre dolgozom az aurájával, a csakráival és a belső szerveivel. Közben elképzelem, amint a kezem behatol a testébe, "végigtapogatja" a gyomrát, veséit, lépét. Szöveti elfajulás esetén ürességet vagy hideget érzek, ha valamelyik szerve gyulladásban van, akkor meleget vagy forróságot. Persze elfajuláskor is lehet gyulladás. Ez vegyes érzést vált ki. A "félgőzzel" működő szerveket "felpumpálom" energiával, a gyulladásban levő nyálkahártyát megsimogatom, a fekélyt "gyógyírral kenem be", a gerincoszlopot "megtisztítom". Vagyis azt teszem, amire Hippokratész tanított -- "vedd el a felesleget és add meg, ami hiányzik". Amint látható, nemcsak hogy diagnosztizálással kezdem a kezeléseket, hanem kezelés közben is folyton azt teszem. Nem avatkozom az ön "karmatikus mátrixába", más néven – origó-energiájába. Csakis a betegségével foglalkozom. A mátrix az ön szülői öröksége. Lehet jó is, rossz is. Nekem nincs jogom arra, hogy megváltoztassam.
    A fogorvos köteles eltávolítani a fertőző gócoknak minősülő elhalt foggyökereket. Én pedig köteles vagyok eltávolítani az ön energetikáját szennyező betegség-gyökereket.

    Ezért miközben a természetgyógyász keze dolgozik, eltávolítja a felfogott patologikus jelzéseket, – levágja és elhajítja. Más esetekben elképzelem, hogy a karom a porszívó csöve, mely kiszívja önből a szükségtelen szennyeződéseket.
    A szennyeződést nem tartom meg. Minden kóros jelzést megsemmisítek és a földre vetem. Aztán, – hogy ne szennyezzem be a rendelőt – rendszerint gyertyával elégetem vagy vízzel lemosom magamról.
    Nemcsak attól keletkezhet betegség, ha kevés az energia, hanem attól is, ha túl sok van belőle. Minden fájdalom az energiafeleslegtől van, ez a jan-szindróma. Ha a váll környékén lyukas az aura, és ezen keresztül túl sok energia áramlik be, önnek égő érzése támad a karjában. A bőrön levő energetikai piszok pedig ekcémát okoz, amit én eltávolítok onnan.

    Ha viszont a beteg szerv gyenge, akkor "fel kell pumpálni".
    Hogyan?
    A legfelső csakrámon keresztül felfogom a kozmikus energiát és oda továbbítom, ahol kevés van belőle. Néha szükség van arra, hogy valamit megsemmisítsünk, például a rákos sejteket. Nem tudom, gyerekkorában ön próbált-e papírt meggyújtani úgy, hogy a napsugarakat nagyítóval gyűjtötte össze. Hát én is ezt teszem, amikor rákos betegeket kezelek. Nem egyszerűen energiát továbbítok nekik, hanem energia-köteget irányítok rájuk, s azzal mintegy kiégetem a daganatot vagy az elzárt csakrát. Ahhoz, hogy valamit "beállítsak", néha elég egy pillanat, máskor viszont egész sok idő rámegy. Ha a csakra – akár az eldugult lefolyócső – annyira eltömődik, hogy kis nyílást sem tudok rajta csinálni, akkor nem szoktam vele durván bánni. Arról van szó, hogy még nincs itt az ideje, s a következő kezelések valamelyikén nyílik meg. Ha viszont akkor sem járunk sikerrel, egyetlen eszköz marad, a "feltöltés".

A természetgyógyász mindkét tenyerét vízszintesen tartja, felemeli állmagasságba, kezét ökölbe szorítja, leengedi és kinyitja. Gyorsan, energikusan néhányszor megismétli a mozdulatot.

    – Mivel ez a művelet eléggé erőteljes, – bármilyen fonákul hangzik – nem alkalmazom legyengült, energiahiányos betegeknél, mert könnyen "túltöltés" állhat elő. Természetesen ezt akkor sem célszerű alkalmazni, ha túl sok energiája van a páciensnek. Ilyen az izgalom, fájdalom, gyulladás esete, amikor, érthető módon, nincs szüksége plusz energiára.
    Minden mozdulatomat a légvétellel hangolom össze. Belégzéskor felgyülemlik az energia, kilégzéskor a betegnek továbbítom. Kezelés közben állandóan figyelemmel kísérem saját állapotomat is. Igyekszem nem "túllőni a célon", azaz nem adok át mindent a páciensnek, mert mi marad akkor a többinek?

    – A kezelés vége felé közeledvén, ismét olyan műveleteket végzek, amelyekkel szétterítem az energiát, teljesen "elsimítom" a páciens aurájában a gödröket.
        Néha előfordul, hogy azt első kezelés után átmenetileg erősödnek a tünetek. Ezt látván nem kell megijedni. Inkább akkor kell felfigyelni a dologra, ha a második-harmadik kezelés után sem történik semmi, és nem változik a beteg állapota. Ez annyit jelent, hogy a természetgyógyász és a beteg között nincs kontaktus, utóbbi nem "veszi" előbbi ráhatását.

Kérem, keressen fel hetente egyszer vagy kétszer. Annyi kezelést alkalmazunk, amennyit ki tud fizetni – öt, hét, legfeljebb tíz alkalommal.

A természetgyógyász fürkésző tekintettel megnézte a páciens karóráját, majd cipőjét, mintha csak azt firtatná, vajon hány bankjegyet lesz hajlandó nála hagyni.

    – A kezelés időtartama tíz perc és egy óra között mozog. Átlagban fél óra. A jó közérzet fenntartása érdekében jó volna, ha ön gyógykúra után havonta egyszer felkeresne engem. Ha a soron következő kezelés előtt valamilyen rendellenességet érez, például fáj a feje vagy efféle, akkor mindaddig nem engedem el, míg meg nem szűntettem azt. Másként szólva, egy kezelés alatt igyekszem megszűntetni legalább egy betegség tünetét.
    Létezik egy olyan páciens-típus is, aki – látván nagy igyekezetemet – önkéntelenül vámpírkodásba megy át, azaz még több energiát kíván tőlem. Ez így van rendjén. Az ember már csak így van megalkotva: bármennyit kap, mindig kevés. Vásárláskor is az a helyzet, hogy a pénzünkért minél többet szeretnénk venni. Mi a lényege ennek a vámpírizmusnak? Az, hogy a páciens, úgymond, "semmit sem érez", "állapota cseppet sem változik", és amikor ezeket mondja, győzedelmesen tekint rám. Emberünk nem is akar semmit sem érezni. Az egyetlen szándéka, hogy "gyógyítósdit" játsszék velem. Igazság szerint nem azért jár rendelésre, hogy szokványos betegségétől megszabaduljon, hanem azért, hogy velem szemben erősnek érezhesse magát. Tehát a célja az, hogy saját szemében is nőjön a tekintélye. Ha ilyenkor idegeskedni kezdenék, elkezdenék még nagyobb igyekezetet tanúsítani, ezzel nagymennyiségű energiát pocsékolnék el. Neki tulajdonképpen ez is a fontos. Tudatalatti vámpír-trükkjével így elérné a célját. Fájdalmai megmaradnának, mégis elégedetten távozna tőlem, én meg ott állnék kiüresedve és fáradtan. Ezért, ha a páciens részéről "energetikai provokációt" észlelek, akkor sem belsőleg, sem külsőleg nem reagálok rá. Mindössze annyit mondok, hogy a kezelésnek vége, s mert eredménytelen volt, nem kérek érte honoráriumot. "Kérem, jöjjön el újra ekkor és ekkor". Az eredmény előbb-utóbb megmutatkozik és a páciens érezni fogja a segítség hatását.
    Végeredményben a dolog nem olyan egyszerű, mint ahogy most elmeséltem, de nem is olyan bonyolult, mint ahogy első pillanatban látszik.

Úgy érzem, most, hogy lassan elköszönünk egymástól, ön szeretne még elbeszélgetni a betegségeiről, esetleg kérdezni, tisztázni kíván egy-két részletet. Ma már nem beszélünk többet a témáról. Miért? A gyógyítás következtében az ön aurája tiszta. Ön frissnek, nyugodtnak erősnek érzi magát, igaz? Ez azt mutatja, hogy ön pozitív fluidumok (energia-áramlatok) hatása alatt van. Ha vissza kíván térni a betegségekről folytatott beszélgetéshez, azzal újra vissza akar térni a boldogtalanság rezgőkörébe, s ha én ezt megengedem magának, akkor mi haszna volt a lefolytatott kezelésnek? Így aztán ne a kezelés után, hanem inkább előtte beszélgessünk. Kérem, ne tegyen fel több kérdést.
Jó egészséget kívánok önnek!